„Én dolgom, Te dolgod” – tudatosítás, ítélkezés mentesség a coachingban 1.
fókusz önmagamon
Ma egy újabb coaching alkalomra készülünk Verával, ülök a krém színű kanapémon és az előző alkalom jegyzeteit nézegetem. Megakad a tekintetem néhány erősebben jelzett szóösszetételnél: „olyan egyszerű ez a Béla”, „hiába mondom neki mit csináljon”, „tudod, irányítani kell a férfit”, „neki mindig igaza kell, hogy legyen”… Felpillantok a laptop képernyőjére, még két percem van a kezdésig, állapítom meg. Főzök egy kávét és elindítom a ZOOM alkalmazást. Megigazítom még a hajam és kamerát kapcsolok, Vera is azonnal megérkezik.
Ma is nagy hévvel meséli mennyi gondja van Bélával: nem tudja megértetni vele, neki mire van szüksége, kimerült, már mindent megpróbált… A történetek nagyon ismerősek, egy részét már az előző alkalmakkor is elmesélte és a legtöbb nagyon sok hasonlóságot mutat. Néhány perce már némán hallgatok, olyan, mintha levegőt sem venne. A bejelentkezésével egyidőben megnyílt a csap és ömlik belőle a szó. Természetesen ez Vera ideje, de bennem már villog: gátat kellene szabnom ennek a rengeteg történetnek… Minden idegszálammal érzem a feszültségét, elkeseredését, felháborodását és fájdalmát. Végre vesz egy nagy levegőt és megszólalhatok.
Vera, érzékelhető a fájdalmad, szomorúságod, magányosságod ezekben a történetekben. Érzem a gyomromban a feszültséged, a tehetetlenséged. De vissza kell jelezzem Számodra: leginkább Béláról beszélsz, ő mit tett vagy nem tett, ritkán kerülsz Te a fókuszba. Tudod, Béla nincs itt, akivel tudnánk dolgozni, Te viszont igen!
A coaching folyamatokban igen gyakran előfordul, hogy a Kliens szeretné megváltoztatni a Párját, az Anyját, a Kollégáját vagy a Főnökét. Erre azonban nincs direkt ráhatásunk. Mint minden segítő, tudatosító folyamatban: az ott lévő Klienssel tudunk dolgozni, mások megváltoztatására nincs közvetlenül lehetőség. A fókuszt a fenti esetben is érdemes a Kliensre fordítani: ő hogyan cselekszik, hogy érzi magát a különböző szituációkban, milyen más nézőpontból tudna ránézni a történésekre, min tudna változtatni, amivel vizsgálhatná, hogy változik meg a kapcsolatuk dinamikája,….
„Én dolgom, Te dolgod” – az én dolgom, a saját felelősségem, hogyan reagálok, mit teszek vagy nem teszek, milyen nézőpontból nézek rá egy eseményre, konfliktusra – a Te dolgod, pedig a Te döntésed, a Te reakciód, a Te felelősséged. A saját életéért mindenki saját maga felelős, felnőtt emberek esetében nem varrhatjuk a felelősséget a Párunk vagy Apánk nyakába, mégha néha nagyon jó érzés is lenne. Éppen ezért a coaching folyamatban letisztul a kép: a Kliens mit tehet saját magáért! Mindenki tudja a saját válaszát, de ezen dolgoznunk kell, kihámozni a rengeteg történetből, mire is lenne szüksége.
A meglátásom az, hogy a saját életünk felett vállalt felelősség szabadságot ad, döntési lehetőségeket és kiteljesedést!