A fókusz fontos és hasznos része az életünknek. Sokszor a céljainkhoz vezető úton akár az életünk is múlhat rajta. Hogyan lehetséges ez?
2016-ban nagymotorra tettem le a vizsgát és ott tanították, hogy mindig arra tartasz a motorral, amerre a figyelmedet irányítod: „Fontos tudni merre akarsz menni, mert arra halad a motorod is!” Ez egy lényeges alapigazság, amit minden motoros tud. Sokszor hallottam ezt a kanyarodás tanulásakor is. Többször óriási feladat volt ez az egyszerűnek tűnő dolog. Tartsd a figyelmed!
Hogy a fenébe tartsam a figyelmemet a kanyarodás irányán, amikor látom, hogy milyen keskeny az a szakasz, amin át kell haladnom? Félek. Szétnézek, mennyi rossz lehetőség, mennyi nehézség áll előttem, mert részben ott vannak a bólyák, amiket kínos lenne már megint eldönteni és nem messze egy magasabb padka is ott mered, ami nem csupán bólyaszerűen dőlne fel, ha túl közel mennék… Nagy valószínűséggel én dőlnék fel a motorral.
Amikor ilyeneken agyalok, akkor a félelmemnek adom át a teret és nem az iránynak. Elvétem és a bólya fel is dől – jelezve, hogy nem tudtam bevenni a kanyart. Aztán a következő menetben sikerül és aztán és aztán is! Micsoda boldogság!
Közben fáradok és nem hallgatok, a „most pihenj kicsit, mert kimerülten is nehéz a fókuszt tartani”. Nekem? Hiszen már megy! Na ekkor a fáradt kar nem tud a forró nyári melegben a vastag fekete motorosruhában segíteni és megremeg… Micsoda? Padka! Kész itt az első komolyabb esés. Pedig már ment a kanyarodás. Nem értem. Nem elég a magabiztos iránytartás? Kell az erő is? Az biztos, hogy a túl sok figyelem és a nagy nyomás kihat a fókusztartó képességre is! Nem szabad túlfeszíteni a húrt, mert a testünk nem mindenható. Kell a pihenés, a regenerálódás.
A fókusz tartása ilyen nagyon-nagyon nehéz feladat? Sokszor igen, de ha nem adjuk át magunkat a félelemnek, hanem bízva önmagunkban tényleg arra figyelünk, ahová el akarunk jutni, nem lesz eldőlt bólya, vagy széttört csont. El lehet jutni ehhez a fajta félelemmentes magabiztossághoz? Sokaknak sikerül. Hús-vér embereknek, akik ugyanolyanok, mit te meg én. Ez azt jelenti, hogy ha olyanok a kanyarodni tudó motorosok, mint mi, akkor mi is kijelenthetjük, hogy képesek lehetünk rá!
Mégis hogyan?
Gyakorlással. A figyelem tartását is lehet és fontos is gyakorolni! Ezzel válhatunk valóban jó motorossá, aki arra megy, amerre csak ő maga akar és nem arra, amerre a motorja…