Önismeret
azaz
Ki vagyok én? Néző a moziban?
Szarvas Csilla
Vajon tényleg olyan fontos? Vagy túlértékelik? Látni olyan embereket körülöttünk, akiknek ez nem téma: -Minek vekengeni minden mondaton, helyzeten? Élni kell és nem folyton pszichologizálni. Olyan vagyok, amilyen vagyok és kész. -És látod, hogy ő tényleg így kész: nála nem lehet beljebb jutni, másnak sem, de neki sem.
Akkor ennyi? Hát, ennyi is lehetne, de aztán az élet úgy hozza, hogy folyton visszakapsz egy kemény csontot, hogy rágódj még, mert elébb sem tudtad megrágni igazán. Vagy azt érzed, hogy valami nincs rendben. A pároddal, a munkádban, a gyereke(i)ddel, barátoddal, vagy úgy az életeddel. Sőt, már jó ideje nem kóser. Vagy mindez rendben volt, de most gellert kapott egy váratlan helyről, vagy váratlan módon. Igen, ilyenkor ülünk le és kezdünk el gondolkodni leginkább azon, hogy kik is vagyunk igazából, mit is akarunk a világon. S mit csinál(t)unk rosszul és hogyan is kellene jól csinálni.
A kérdés, hogy mire jutunk.
Az önismeret hosszú út, mert sok mindent kell kibontani és megismerni, és ezt apránként lehet csak. Amikor egy adott ismeret már megvan, és belesimul a rendszerünkbe, akkor nem sokkal később várható, hogy újabb szintre léphetünk. Mint egy videojátékban. Ahogy F. Várkonyi Zsuzsa írja nagyszerű Tanulom magam c. könyvében: „Amit megfogalmazunk, az megszelídül.”
Mind olyan vagyunk, mint egy hagyma a sok rétegével: ezek a személyiségünk, a transzgenerációs és gyermekkori puttony, amit felmenőinktől kaptunk csomagban, tőlük ennyi telt, s ez mára a miénk; aztán az értékrendünk, a belső iránytűnk, érzéseink mint jelzőrendszerünk, gondolataink és hiedelmeink, szükségleteink és preferenciáink, viselkedésünk, tulajdonságaink és még sorolhatnánk…
Hogy miért fontos mindezeket megismerni?
Hogyan választasz pl. munkahelyet? Okozhat-e örömöt a munkád, ha nem tudod, mi is fontos a számodra, miben vagy jó és mire van feltétlenül szükséged?
Volt-e már olyan tapasztalatod, hogy egy helyzetben magad sem értetted a saját reakciódat? Csak jött zsigerileg. És azért gondolkoztál el rajta, mert úgy érezted, ez nagyon nem te vagy. Vagy nem tudtad, hogy te vagy. És jó lenne, ha a jövőben nem így reagálnál. Ez olyan, mint ülni a moziban és nézni, ahogy a filmvásznon pereg a saját életed, de Te nézőként maximum sírhatsz vagy nevethetsz rajta, nem érted a miérteket és mivel nem te vagy a főszereplő, nincs igazi befolyásod annak alakulására sem. Jó lenne tudni, mi és miért történt?
A megismerés hozza el a tudatosítást, a szembenézést: igen, ez vagyok én. A következő lépcső az elfogadás: igen, ez vagyok én és ez rendben van. Magam megértése közelebb visz mások megértéséhez, önmagam elfogadása pedig meghozhatja mások elfogadását.
Az önismeret a változás bázisa is. Ha változni szeretnénk, vagy változtatni valamin, ami zavar, ami nem jó érzés, ami már teher és szeretnénk letenni, mert nem minket szolgál, vagy éppen egy új szokást szeretnénk elsajátítani, akkor is az önismerettel, a tudatosítással kezdjük. A fejlődéshez kell a cél, és ahhoz, hogy célba érjünk, jó tudni, hogy honnan indulunk.
Szerencsére nem kell rögtön egy egész hegyet megmászni. Az élet úgyis részletekben adja a leckét.
Azért kapjuk, mert meg tudunk vele birkózni, s most jött el az ideje, csak lássuk meg, hogy ez egy tanulási lehetőség. Téves lenne azt gondolni, hogy csak a nehézségek, kudarcok miatt kell megállnunk: a sikereinkkel, különleges erőinkkel ugyanúgy foglalkozni kell, ezek mutatják, hogy valamit jól csináltunk. Állj meg és ünnepelj! Tudatosítsd, ami történt! Biztosan tudod, hogy a sikert minek köszönhetően és hogyan érted el? Mit csináltál jól? Mely mozzanatokra kell legközelebb figyelned, hogy legközelebb is eredményes legyél egy hasonló helyzetben?
Egy coach nagyban tud támogatni abban, hogy az adott helyzetedben, legyen az siker vagy nehézség, nagyobb önismerettel, tudatossággal találd meg az utad egy következő szintre.